3. fejezet

Miután felmentem a lépcsőn és épp a kulcsaim után kutattam,azon elmélkedtem,hogy tulajdonképpen miért is ilyen dühös az apukám. Végülis nem csináltam semmi rosszat..csak fogtam magam és elszöktem egy díjátadóról egy számára tök ismeretlen sráccal elmentem és most itt vagyok. Ugyan semmi gond nem lehet...remélem.....
Majd miután beléptem az ajtón apám szikrákat hányó szempárával találtam magam szembe. Éreztem,hogy feltudna engem nyársalni a tekintetével,nem tudtam mit csináljak,ezért csak ott álltam,mint egy oszlop várva,hogy mondjon már nekem valamit.
- Van ötleted arra,hogy miért is vagyok ennyire dühös ? - kérdezte elég morcosan,majd ismét egy csúnya pillantást vetve rám.
- Fogalmam sincs - mondtam elég flegmán,amit talán mégsem kellett volna.
- Fogalmad sincs ? Fogalmad sincs ? Hát ez kész röhej,elszökik egy ismeretlen fiúval,akiről semmit sem tudok,csak azt,hogy egy nyálas bandában kornyikál,ki tudja merre mentek és a legfontosabb,hogy mit csináltak.Istenem Emma,18 éves vagy. Lehetne már annyi eszed ennyi idősen,hogy csak azért hajt rád,mert ők akarnak lenni az utódaink,másrészt meg csak egy éjszakára ki akar téged használni....ennyi. - fejezte be mondandóját,amit persze én nem hagytam annyiban.
- Köszönöm,mástól még elviseltem volna,de pont tőled. Arra nem gondolsz,hogy igenis számítok neki valamit ? Hogy netán kedvel ? Nem,te rögtön elrendezed,hogy kihasznál. Nem is ismered őt,úgy pedig ne alkoss véleményt róla ! - ezzel kimondtam mindent ami bennem volt,de ez a beszélgetés itt még nincs lezárva.
- Tudod mit én befejeztem ezt a beszélgetést ! Menj fel a szobádba és nyugodj le szépen,holnap ha kialudtad magad,akkor majd normálisan megbeszéljük ezt a dolgot.
- Nem fogjuk megbeszélni,mivel nem fogok lenyugodni és nem fognak ezek a dolgok megváltozni,igenis kedvelem Harryt és ha ezt nem fogadod el akkor ez van. - zártam rövidre a mondandómat,majd felbaktattam a szobámba. Magamba persze könyörögtem,hogy ne találkozzak Laurennel .....
- Szervusz kincsem ! - már miért is ne találkoznék vele...áchhhh....
- Hello Lauren ! Ha megbocsátasz akkor én mennék ...
- Ne siess,ülj le ide mellém - majd a szobámmal szembelévő kis fotelba ültetett. - Tudom ez most nagyon zavaros neked és ezeket az érzéseket nem tudod hova tenni. De erre vagyok itt neked,hogy segítsek.
Na félek,hogy hova fogunk kilyukadni. Épp a menekülési útvonalat terveztem amikor belekezdett ...
- Tudod ... az életben vannak .... öhm....vannak olyan dolgok amikre nagyon oda kell figyelni. Például ha az ember elér egy bizonyos kort az életében,akkor gondolnia kell a biztonságra.
Neeeee.....kérlek legalább ma kíméljetek meg engem ettől.
- Figyelj....khm.....én értékelem,hogy törődsz velem - pff.... dehogy - de ne akarj engem felvilágosítani,tudom hogy hogyan működnek itt a dolgok.
- Komolyan ? Azt hittem ....
- Ne haragudj,de nagyon álmos vagyok .... jóéjt szia. - és egy gyengéd mozdulattal bevágtam a szobaajtót és végigdőltem az ágyon. Nagyon magam alatt voltam az apával való beszélgetés miatt, na de ez ... nekem szükségem van most valakire,vagy inkább valakikre. Hát persze..a két legjobb barátnőmre.
Miután erre rájöttem,hogy ők is vannak villámgyorsasággal bekapcsoltam a netet és felugrottam facebookra. Ez nem lehet igaz és mindketten fennt vannak,valami csoda történt.

*facebbok chatelés*

EmmStyles4ever : Hello mindenki :DDDD

HappyPayne : Halli :) Mizu ???

JessTommoXD : Szia :DDD Hé most olvastam valamit :D Tulajdonképpen mikor is akartad velünk közölni drága Emma,hogy Harry Stylessal jársz ??? 

EmmaStyles4ever : Mivan ????

HappyPayne : Azt énis olvastam :D Ejnye...ilyet nem szabad...a két legjobb barátnődet kihagyod ebből ??? Rosszkislány xddddddd 

JessTommoXD : bad girl :D

EmmaStyles4ever : Na jólvan,csak hogy tisztázzuk..nem járok vele,csak elmentem vele sétálni és a fotósok lekaptak minket és hazahozott....ennyi :D

HappyPayne : Hazudsz :D

EmmaStyles4ever : Tudjátok mit holnap gyertek át és minden elmesélek.

HappyPayne : Okés :)))) Hol van Jess ? :D

EmmaStyles4ever : Tuti csorgassa a nyálát valamilyen Louisos képen :D

JessTommoXD : Minden látok ám :D Na akkor holnap nálad :D De én léptem..Sziasztok :DDD ♥

EmmaStyles4ever : Megyek énis :D

HappyPayne : Én még megnézek pár videónaplót aztán megyek énis :D Sziasztok :)

 *Chatelés vége*

Na szuper...akkor holnap átjönnek és mindent átbeszélünk. Úgy imádom őket ... mindenben lehet rájuk számítani. Happy jó ötletet adott,szóval énis nézek pár 1Ds videót. Talán megnézem a Directionerek 30 év múlva videót. Passzol a mostani kedvemhez.

Link :)

Úgy a harmadik percben járt a videó,a könyeim már patakokban hullottak amikor jelzett a telefonom,hogy sms-t kaptam. Gondoltam,hogy valamelyik csajtól kaptam,de mikor elolvastam elállt a lélegzetem egy percre. 

Ismeretlen számtól jött,de tudtam hogy Ő írt.... Ő.... istenem .....

-Hiányzol ♥

Rögtön visszaírtam neki,hogy ő is nekem és ezzel a boldogsággal merültem mély álomba.

*másnap reggel*

Mikor kinyitottam a szemeimet,csak azt láttam,hogy a napsugár elönti az egész szobámat. Ettől annyira felvidultam,hogy rögtön kiugrottam az ágyból és egy örömtánc leejtése után,beszambáztam a fürdőszobába,hogy azért valamilyen emberi kinézetem legyen,mire megjönnek a lányok. Miután ezzel végeztem gyorsan kotortam magamnak valami elviselhető itthoni ruhát majd lesuhantam az ebédlőbe,ahol épp erős nyáladzás ment végbe. Fintorogtam egyet,majd gyors a hűtőhöz tapadtam mivel nagyon éhes voltam. Nagy ételvadászatom közbe szólított meg apa : 

- Mik a terveid mára ? - tudtam mi készül itt...szupi nap hármasban.

- Átjönnek a lányok,szóval nem tudok veletek lenni. Sajnálom. - majd miután megkaparintottam a zsákmányomat elindultam az asztal felé.

- Kár...pedig elmentünk volna wellnesezni,de akkor így nélküled nem megyünk .... és kb. mikorra jönnek a lányok ? - ekkor megszólalt a csengő. - Hagyd majd én kinyitom.

Nem volt ellene kifogásom,épp le akartam ülni mire apa kiabált,hogy engem keresnek. Elég fura volt,nem értettem mi baja. Eddig semmi kifogása nem volt a barátaim ellen. De amikor kipillantottam a konyhából és megláttam a személyt aki az ajtóban állt,rögtön megértettem.

- Szia Emma.

És abban a percben lefagytam mint a windows.

Megérkezett a kövi rész. Remélem,hogy ez is elnyerte a tetszéseteket. Következő rész még nem tudom mikor lesz,de igyekszek mindenképp gyorsan elkezdeni :) Addig is kérek komikat és feliratkozókat. :)

2. fejezet

Miután kényelmesen elhelyezkedtem,amit mondjuk ebbe a ruhába nem igen lehet,úgy döntöttem,hogy szemügyre veszem az embereket,főleg a helyes pasikat. Azért mégis csak van valami előny abból,hogy picit híres vagyok. Nagy nézelődésem közepette nem vettem észre,hogy a lábaimat ide-oda rakom,ami nem lett volna baj,ha egy számomra ismeretlen fiú el nem esett volna benne. Szegényt eléggé megsajnáltam,ezért rögtön a segítségére siettem,a nyomomban persze 4 barátjával együtt. Mire odaértem gyors lehajoltam hozzá,hogy nem e sérült meg,és amikor megfordult én nem akartam hinni a szememnek. Abban a percben rám tört a felismerés,meg a hányinger is.
- Szia! Máskor vigyázhatnál a lábaddal,még ezt a tökéletes arcot elcsúfítanánk. - mondta,majd az egyik idióta haverjától rögtön tükröt kért,hogy megcsodálhassa a már rég elrontott arcát.
- Jaj fogd már be!!! - kiabáltam rá - annyi szánalmas vagy,esküszöm ha a beképzeltség fájna,akkor te már haldokolnál.
- Ugyan Emma,tudom,hogy bejövök neked,csak még titkolod. De nembaj majd az afterpartyn megoldjuk ezt - mondta perverz vigyorral majd megragadta a karom és erősen magához húzott. Próbáltam szabadulni a szorításából,míg nem 5 ember közeledett felénk és az egyik,amit megjegyzek igen jól nézett ki,kecsesen rálépett a lábára.
- Uramisten Nathan ne haragudj! - mondta a megmentőm nevetve - jézusom mindjárt elvérzel,ne hívjak neked egy orvost ??? Látom már halálodon vagy. - kacagott tovább jóízűen.
Nem értettem,hogy miért ilyen ismerős nekem ez az ember,de miután meghallottam a nevét ...
- Húzz el innen Styles !!! Most épp csajozok,amiben úgyis profi vagyok,nem úgy mint te. Hány éves is volt a legutóbbi barátnőd 130 ???
Na ne ... ez nem lehet igaz ... Harold Edward Styles az én segítségemre sietett ??? Nem,nem,nem ez csak képtelenség,ez csak egy álom lehet. Jézus úristen,jézus úristen.
- Te idióta engedd már el,nézd meg mindjárt elájul.
- Ja bocsi - és ezzel elengedett engem és gyönyörűen landoltan a földön.
Nagyszerű ... itt vagyunk egy díjátadón. Épp a földön fetrengek egy ruhában amit utálok és kényelmetlen. Rám mászott Nathan a The Wantedből és Harry Styles a One Directionból védett meg engem. Ennél már csak az lenne a legjobb ha apa is beleavatkozna.
- Mi folyik itt ??? - szólalt meg apa...esküszöm elmehetnék jósnak.
- Óóó..Nick szia !!! Olyan rég láttalak ... mizujs veled ??? - olvadozott Nathan.
Hihetetlen,hogy nyalizik apának. Ami érthető is ,mivel most keresik a Backstreet boys utódját. Míg ezen agyalok ... milyen fura mostanába mindenen agyalok...érzem,hogy valaki megragadja a karom és lassan kiránt engem előcsarnokba. Elkezdenék sikítani,de szerintem nem igen jönne be Harrynek a csodás hangom. Így inkább csöndbe maradok. Két perce már itt állunk a néma csöndbe,de hagyom hadd kezdeményezzen ő. Újabb két perc. Na jól van én ezt nem bírom.
- Figyelj most azért rángattál engem ide ki,hogy a nagy csöndbe álldogáljunk ? - kérdeztem értelmetlen arccal.
- Nem csak gondolkozok,hogy most mit kezdjek veled.
Hoppá ... ebből már sülhet ki semmi jó,ha Harry Styles gondolkodik.
- Menjünk el sétálni,tudok egy szép helyet ahol nagyon jó este sétálni. De persze csak ha akarsz.
- Nem lesz  többieknek baj,hogy hirtelen eltűntél ??? Mégiscsak egy díjátadóra jöttetek,ahol gondolom bandaként kell szerepelnetek - gratulálok Emma,hát hogy másként kellene szerepelniük,zsonglőrként,istenem,de hülye vagy.
- A többiek kimentettetek engem. Megkaptuk most a díjat és így nem kell az egészet végigülnünk.
- Értem ... szóval akkor merre is megyünk ??? - kérdeztem,mire ő karon fogott és elvezetett az autójáig.

Beindította az autót,majd egészen a Temzéig kocsikáztunk ahol,igaza volt tényleg élmény lehet sétálgatni.
- Itt is volnánk. - mondta,majd miután kiszálltunk és bezárta az autót,szorosan ballagott mellettem.
Olyan hihetetlen volt az egész,itt sétálok Harry mellett egy csodaszép helyen és senki és semmi sem zavar bennünket.  A beszélgetés közben nagyon sok mindent megtudtam róla és ő is rólam. Ami érdekes,mivel a két legjobb barátnőmön kívül nem igen tárulkozok ki másnak. Miután eleget sétáltunk és eléggé elfáradtunk  leültünk egy padra és ott folytattuk a beszélgetést. Minden tökéletes volt,nagyon sokat nevettünk és épp majdnem megtörtént valami,amire már Directionerségem kezdete óta várok .... már csak 3 cm,2 cm,1 cm és .... paprazzik milliója nyüzsgött körülöttünk,kérdésekkel bombázva minket,hogy mióta járunk,össze e házasodunk,lesz e otthon macskánk .... most komolyan ??? Ez a legfontosabb,hogy lesz a macskánk ???
Harry hipergyorsasággal reagált erre a helyzetre,gyorsan megragadta a kezemet és futottunk is vissza az autójához és mire feleszméltem már az utcánkba fordultunk be. Láttam Harryin,hogy ő sem így akarta befejezni ezt az estét,de próbáltam bíztatóan rámosolyogni,hogy jól éreztem magam vele.
- Ne haragudj !!! Tényleg nem így terveztem ezt az egészet,de elég jól kezelted.
- Mivel kicsi korom óta ez van,már megszoktam. - mosolyogtam rá.
Eléggé fura képet vágott,mintha épp tökön rúgták volna,vagy nem is tudom ...
- Minden rendben ??? - kérdeztem aggódva.
- Hogyhogy kicsi korod óta ??? - értetlenkedett.
- Nem is tudtad ??? - kezdtem nagyon furcsállni,ezért gondoltam felvilágosítom - Én Nick Carter lánya vagyok. De,most komolyan nem tudtad ???
- Basszus ... mekkora marha vagyok. Hisz te vagy Barbara Emma Carter,Nick Carter egy szem lánya. Ne haragudj ... most egy idiótának tartasz. - mondta lekókadt arccal.
- Nem,dehogy haragszok,sőt inkább örülök,hogy nem amiatt vagy velem mert tik akartok lenni a Backstreet boys utódja,hanme azért mert gondolom szimpatikus vagyok neked. - pirultam el a mondandóm végén.
- Az vagy,de még mennyire - és egyre csak közeledett felém,szinte már éreztem az ajkait a számon ...

... már csak pár cm,ezt most semmi sem ronthatja el. És mégis ... halk kopogást hallottunk az kocsi ablakán,aki nem más volt mint drága édesapám aki nem volt épp rózsás kedvében.
- Nekem lassan mennem kell. De köszönök minden Harry. Jóéjt!! - majd egy gyors puszit nyomva az arcára otthagytam őt és besétáltam a házunkba ahova talán mégsem kellett volna.

Megérkezett a második fejezet,ezt egy picikét elhúztam,hogy legyen mit olvasnotok :) Várom a további kommentetek és a feliratkozókat is várom :)

1. fejezet

Sosem fogom megérteni,hogy az emberek miért akarnak annyira híresek lenni ??? Mi jó benne ??? A pénz ??? A média ??? Én egyáltalán nem akartam híres lenni,sőt nem is akarok az lenni,de sajnos nem mink választhatjuk meg a családjainkat. Nem mintha ha nem szeretném,sőt imádom őket ... csak.
- Kicsim készen vagy ??? - lépett be apám az ajtón ezzel kizökkentve engem mély gondolat menetemből.
- Igen apa már lassan készen vagyok.
- Rendben. Csak szeretném ha a díjátadón mindenki az én kislányomat dicsérné.
Ó igen,most felmerül bennetek a kérdés,hogy ki is lehet az apám,hogy egy díjátadóra készülünk. Egy énekes,színész netán rendező ??? Hát a három közül az első talált,ugyanis az én apám Nick Carter a Backstreet boys nevezetű bandából. Kicsi korom óta minden lépésemet követi a média,egy csomó híreséggel találkoztam,de valahogy még sem éreztem ezt teljesen magaménak. Nekem álmaim vannak,amiben az éneklés és apukám hírneve valahogy nem kap benne szerepet. Táncos akartam lenni,egészen pici koromtól kezdve. De az apám sosem engedte meg,mondván abból nem lehet jól megélni,és majd ő eltart engem,mivel én vagyok az ő ici-pici kislánya. Igen .. de az ici-pici kislányod azóta 18 éves...ébredj már erre rá apa !!!
- Még mindig nem vagy kész ??? - rontott be ismét apa és ezzel ismét megzavarva a gondolkodás menetemet.
- Mehetünk. - vágtam egy vigyort és lesunhantam a lépcsőn a nyomomban apával. Lent az ebédlőben várt minket drága nevelőanyám,akit szívből utáltam,és ezzel még szépítettem is.
- Jaj drágám,hogy te milyen szép vagy. Istenem,mindjárt elérzékenyülök.
Na ezektől a megnyilvánulásaitól rendesen elkap a hányinger.
- Köszi,Lauren. Apa indulhatnánk ??? - kérdeztem feszültem.
- Máris,addig várj meg a kocsiban - és egy határozott mozdulattal hozzám vágta a kulcsot.
Edzett voltam,így tudtam,mi fog most következni. 5 percen át tartó nyalakodás. Ezért inkább sietősre vettem a dolgot és megindultam az autónk felé. Gyors behuppantam,majd kihasználva az alkalmat elképzeltem,ahogy én vezetem a saját kocsimat,ahol nem kell végre apára várnom és verethetek az országúton miközben ...
*rádióban* Most pedig jöjjön a leghíresebb birt banda a One Direction,legújabb számukkal a Kiss you-val.
Akkorát sikítottam örömömben,mintha épp nyúznák le a bőrömet. Imádom a One Directiont,persze csak titokban,mivel egyes családtagjaim nem igen tartják őket szimpatikusnak. Ez alatt az apámat értem.
Mindegy,most úgy sincs itt,szóval bömböltethetem a zenét ... épp Harry szólója jött,mire édes drága apukám beszállt a kocsiba és kecsesen átkapcsolt egy másik zeneadóra.
- Miért kell neked ilyen nyálas zenéket hallgatnod ??? - kérdezte olyan arccal,mintha épp a földet szeretném körbeutazni 80 nap alatt.
- Akkor neked miért kell Laurennel együtt lenned ??? - vágtam vissza - inkább visszamehetnél anyához.
Ajaj ... tudtam,hogy ez kényes téma.  Ettől a mondattól az arcán a szivárvány össze színe átfutott és erősen megmarkolta a kormányt.
- Tudod,hogy nem szeretek erről a témáról beszélni. Azért vagyok Laurennel mert szeretem őt és ez ellen sajnos semmit sem tehetsz. - zárta le nyomatékosan mondókáját. Nagyon fájt nekem ez az utóbbi része a mondatnak,így az út hátralevő részében nem is igen szóltam hozzá,ezzel utalva arra,hogy kissé megharagudtam rá. Csöndesen telt el az a fél óra míg oda értünk a díjátadó helyszínére,de mielőtt kiszálltunk az autóból,így szólt hozzám :
- Tudom,hogy most mérges vagy rám,de szeretném ha legalább próbáld meg magad jól érezni ezen az estén. Azzal is tisztában vagyok ,hogy utálod az ilyeneket,de a kedvemért tedd meg.
Mit mondhatnék,sosem tudok rá haragudni.
Miután kiszálltunk a kocsiból apa karon fogott engem és minden egyes szempár ránk szegeződött. Nem voltunk a kiöltözés hívei ezért apám egy sima fekete öltönyt én pedig egy zöld,pántnélküli térdigérő ruhát választottam. Miután lementek a fotózkodások, bementönk és elfoglaltuk a helyeinket,de ami utánna jött az valami hihetetlen.


Na ez lenne az első fejezet. Légyszi iratkozzatok fel,és komizzatok :) Pár nap múlva jön az új rész :)